Az én váram...
2009-10-17
Szombat délután felkerekedtünk Bettivel a kaposvári Borostyánvirág Anyaotthonba, hogy ott a gyerekekkel együtt papírvárakat gyártsunk. Csak egy pár szót az előzményekről:
Az ötlet igazából nem a miénk, hanem a CARP-os projekíró verseny győztesétől vettük (Zöld kör: Horváth Zsuzsa). Köszönjük szépen! :)Mivel tavasszal nagyban kell ezt megvalósítani, gondoltuk kipróbáljuk először kicsiben a dolgot.
Az elképzelés többféleképpen is kivitelezhető: lehet több dobozból egy hatalmas várat építeni, vagy – a másik verzió szerint – kis várakat készíteni egy-egy dobozból.
Mi ez utóbbit választottuk. Az egyik játékboltban sikerült jókora halom dobozt szereznünk, melyekből kiválogattunk jó néhányat, és azzal mentünk az anyaotthonba.
Végül egy lelkes kis csapat jött össze, az egyik anyuka is kedvet kapott a „fabrikáláshoz”. Mindenki kapott egy dobozt, és azt kedvére színezhette, rajzolhatott rá ajtót, ablakot, tetőt, akár még padot is macskával. A képen látható fiúk ketten készítették el a várukat, de a legtöbben egyedül alkottak. Amikor pedig készen lettek, az ablakok-ajtók kivágására mi vállalkoztunk Bettivel. A gyerekek nagy örömmel vették át a már kész várakat: nagyszerű lakhelye lesz a póniknak, vagy éppen a maciknak, babáknak. Épült ám félelmetes erőd is, háromfejű sárkánnyal - és az ablakban búslakodó, fogva tartott királykisasszonnyal. Szóval kreativitásban nem volt hiány!
Időről időre ráébredünk, mekkora öröm a gyerekekkel együtt alkotni, játszani – még ha nem is egyszerű „terep” az anyaotthon. Minden alkalommal, mielőtt megyünk hozzájuk, bennem van az aggodalom, hogyan fogadják majd a programot, tényleg tudunk-e örömet szerezni a gyerekeknek.
Szerencsére jól szoktak „elsülni” ezek a projektek, s ez alkalommal is így történt.
Hálásak vagyunk, hogy ott lehettünk – egy kissé hosszú szünet után.
Nemsokára ismét megyünk - remélhetőleg kicsit többen. :)
Az ötlet igazából nem a miénk, hanem a CARP-os projekíró verseny győztesétől vettük (Zöld kör: Horváth Zsuzsa). Köszönjük szépen! :)Mivel tavasszal nagyban kell ezt megvalósítani, gondoltuk kipróbáljuk először kicsiben a dolgot.
Az elképzelés többféleképpen is kivitelezhető: lehet több dobozból egy hatalmas várat építeni, vagy – a másik verzió szerint – kis várakat készíteni egy-egy dobozból.
Mi ez utóbbit választottuk. Az egyik játékboltban sikerült jókora halom dobozt szereznünk, melyekből kiválogattunk jó néhányat, és azzal mentünk az anyaotthonba.
Végül egy lelkes kis csapat jött össze, az egyik anyuka is kedvet kapott a „fabrikáláshoz”. Mindenki kapott egy dobozt, és azt kedvére színezhette, rajzolhatott rá ajtót, ablakot, tetőt, akár még padot is macskával. A képen látható fiúk ketten készítették el a várukat, de a legtöbben egyedül alkottak. Amikor pedig készen lettek, az ablakok-ajtók kivágására mi vállalkoztunk Bettivel. A gyerekek nagy örömmel vették át a már kész várakat: nagyszerű lakhelye lesz a póniknak, vagy éppen a maciknak, babáknak. Épült ám félelmetes erőd is, háromfejű sárkánnyal - és az ablakban búslakodó, fogva tartott királykisasszonnyal. Szóval kreativitásban nem volt hiány!
Időről időre ráébredünk, mekkora öröm a gyerekekkel együtt alkotni, játszani – még ha nem is egyszerű „terep” az anyaotthon. Minden alkalommal, mielőtt megyünk hozzájuk, bennem van az aggodalom, hogyan fogadják majd a programot, tényleg tudunk-e örömet szerezni a gyerekeknek.
Szerencsére jól szoktak „elsülni” ezek a projektek, s ez alkalommal is így történt.
Hálásak vagyunk, hogy ott lehettünk – egy kissé hosszú szünet után.
Nemsokára ismét megyünk - remélhetőleg kicsit többen. :)
![]() |
![]() |
![]() |







