Lassan egy éve már, hogy a „véletlen” összehozott bennünket a klubbal, és ez a kapcsolat azóta is egyre erősödik. Annyit elmondanék még a klubról, hogy fogad és ellát minden 18. életévét betöltött személyt, aki rászorul, hajléktalan, vagy munkanélküli, esetleg pszichiátriai kezelésre szorul. Egy szóval, többféle korosztályt kell összehangolni az ott dolgozó ápolóknak, és ez bizony nem egyszerű. Tehát, minden elismerésünk nekik: Ibolya néninek, Marikának és Mónikának.



Ez október 20-i program azzal kezdődött, hogy felelevenítettünk néhány régi slágert:”Köszönöm, hogy imádott”, „Te szeress legalább”. Én énekeltem, az idősek páran táncra perdültek, illetve csatlakoztak a daloláshoz. A „Pá, kis aranyom, pá” című slágert Bettivel adtuk elő, ez volt a műsor „csattanója” :)



Mindez jól megalapozta a hangulatot a Panni által kitalált és szervezett vetélkedőhöz.

3 csapat – Nyuszi, Margaréta, Pillangó – alakult, és megkezdődött a verseny. Volt ott kvíz, olyan kérdésekkel pl., hogy „Ki játssza Hyppolit-ot a film eredeti változatában?” vagy „Miből áll a magyaros rántás?”. Aztán volt még békaugratás, egyéb ügyességi játékok: sok rövid madzagból minél hosszabbat összekötni – ez aztán a csapatmunka! A tekeverseny tette rá a pontot az i-re: a klubtagok úgy lelkesedtek, amikor eltalálták a bábukat.



A „szigorú” zsűri döntött, és végül a bátraké lett a cseresznye – egy üveg cseresznyebefőtt, tényleg! :)
Végül együtt elfogyasztottuk a "vigaszdíjat", finom süteményeket; aztán némi beszélgetés, énekelgetés után lassan-lassan hazamentek a klubtagok.

Mi hárman még maradtunk kicsit beszélgetni Ibolya nénivel: ez ilyenkor mindig olyan jólesik, egymást erősítjük, biztatjuk. Arra jutottunk, hogy mivel a klubtagok nagyon élvezték a vetélkedőt, máskor is hasonló programot szervezünk nekik. Valahogy itt mindenki megtalálta a neki való feladatot, így igazán részese lehetett a játéknak.



Ennyit dióhéjban…készülünk a következő találkozásra.

Klausz Gabi